Nem kilincselek többé a szeretetért

Mostanában volt egy érzelmi mélypontom. Egy konkrét helyzet rádöbbentett, hogy tele vagyok hiányokkal, betöltetlen érzelmi és kapcsolati szükségletekkel, amelyeket még csak megfogalmazni sem tudok rendesen. Szeretetre, megértésre, a lényem teljes elfogadására vágyom, és úgy érzem, hiába vagyok körülvéve emberekkel, ezt a vágyamat mégsem tölti be senki.

Épp tomboltak bennem ezek a hiányok, amikor az Instagrammot pörgetve egy kép jött elém. Egy mondat szerepelt rajta:

Dühös lettem.

Annyiszor hallottam már ezt. Hogy a szeretet-éhségünket Isten tölti be, és ha Isten megtölt minket szeretettel, akkor abból korlátlanul tudunk majd tovább adni… Szép, szép, de soha nem értettem, hogy hogyan működik a gyakorlatban. Nem hallottam még senkit, aki elmondta volna, hogy konkrétan ez hogyan történik az ő életében. 

Dühös lettem, mert ha ez igaz, én miért nem érzem? Mit csinálok rosszul, hogy az én szeretet-éhségem nincs betöltve? Mit kéne tennem? Többet imádkozni? Órákon át meditálni? Több Bibliát olvasni? Böjtölni? Hogyan érezhetném Isten szeretetét közvetlenül? Elvárásként nehezedett rám, hogy ha Isten gyermeke vagyok, akkor Isten elég kellene, hogy legyen. Én mégsem ezt érzem. 

A dühöm végül könyörgésbe fordult át. 

“Istenem, látod, hogy az érzelmi életem egy ordító hiány. Istenem, látod, hogy nem vagyok képes  jól funkcionálni, amiért a szükségleteim betöltetlenek. Istenem, látod, hogy megértésre, elfogadásra, szeretetre vágyom. Ha Te tényleg több vagy, mint elég, kérlek tölts be! Éhezem, adj ennem! Szomjazom, adj innom! Kérlek, te elégíts meg engem!”

Mi történt ezután?

Másnap két órát beszélgettem telefonon az egyik húgommal. Mély, őszinte beszélgetés volt mindkettőnk részéről. Olyan felszabadulást éreztem utána, amit már régen nem. Aztán este a fiúkat korán lefektettük, és Zolival hosszú idő után először tudtunk ténylegesen minőségi időt tölteni egymással. Szintén őszinte és mély beszélgetéssel. 

Megláttam, hogy meg kell tanulnom jól kommunikálni a szükségleteimet, vágyaimat. Hát megpróbáltam, elmondtam neki, hogy olyan jó lenne, ha Levente születésnapján elmennénk valahová. Ha családi programot csinálnánk, csak mi, négyen. Talán nem is nagyon volt még olyan, hogy négyesben, családként bármit is csináltunk volna együtt. Teljesítette a kívánságomat, hétvégén repülőmúzeumba mentünk, aztán itthon csobbantunk egyet a kis medencénkben. Az egészben a legjobb az volt, hogy láttam, mindez nem csak nekem jelent feltöltődést. Élvezték a gyerekek is, és élvezte Zoli is. Mindannyiunk számára sokat jelentett az a nap.

De miért mesélem el mindezt?

Azért mert ezeken keresztül azt tapasztaltam meg, hogy az, hogy “Isten több, mint elég” nem azt jelenti, hogy Isten minden érzelmi szükségletemet közvetlenül úgy szeretné betölteni, hogy emberi kapcsolatokra ne is legyen szükségem. Hanem azt jelenti, hogy éppúgy, ahogy a testi, anyagi szükségleteimnek a betöltését is Őrá bízom, éppúgy az érzelmiekről is biztos lehetek benne, hogy Ő gondoskodik. Nem nekem kell utána járnom. Nem nekem kell kilincselnem a szeretetért. Nem kell emberektől függnöm. Isten be fogja tölteni a szeretet-éhségemet, ha épp az kell, akár közvetlenül is, de akár embereken keresztül is. A lényeg, hogy Ő gondoskodik, éppen ezért nem függök másoktól. Ha valahol bezárul egy kapu, vagy soha nem is nyílik ki, én akkor is nyugodt lehetek, hogy Isten látja ezt, és már megvan nála a megoldás. Nem kell, hogy emberekre haragudjak, amiért nem adják meg nekem azt, amiről úgy gondolom, hogy meg kellene adniuk. És nem kell, hogy méltatlan helyzetbe hozzam magamat, csak azért, hogy kicsikarjam a szeretetet, elismerést, megértést, elfogadást. Illetve azt is megtapasztaltam, hogy ha én tehetek valamit azért, hogy a kapcsolataim minősége javuljon, és ebből mások is épüljenek, akkor Isten arra is rávezet. Eszembe juttat elhanyagolt kapcsolatokat, megmutat rossz beidegződéseket, küld segítő embereket, és a többi. Istennek számít a lelki jóllétem.

Annyiszor hallottam már szószékről ezeket… De most állt össze a kirakós. Nem is tudom leírni sem, hogy milyen elképesztő érzés, amikor egy-egy ilyen igazság tapasztalattá, sajáttá válik. Ezekből tapasztalom a Szentlélek munkáját az életemben. 

Tiéd a dicsőség, Uram!

Ez is érdekelhet:

  • Amikor hallgat az Isten
    Keresztyén ember vagyok, szeretném, ha életemet Isten vezetné. Szeretnék úgy élni, ahogy Ő akarja, szeretném meghallani az Ő szavát.De vajon hogyan szól az Isten?Nyilván a Biblián keresztül, de a Bibl...
  • Másképp nincs értelme
     Egy ismerősöm egyszer így panaszkodott a keresztyén szüleire: „Csak azt nem értem, hogy miért nem tudják elfogadni, hogy nem az ő igazságuk az egyetlen.” Hasonlót gondol az az ember is, aki a „m...
  • 24 randi Istennel
    Szorgalmi időszak vége felé járunk, ami halál. Az elmúlt heteim elég durvák voltak ezért aztán az Asszonykát is hanyagolni kényszerültem kicsit. Az egészben az a legrosszabb, hogy az advent mindig err...
  • Miért zöld a fű?
    "Anya miért zöld a fű?"- kérdezi meg a hároméves. És mit mond anya? Az enyém azt mondta volna, hogy "Mert Isten zöldnek teremtette.""Azért mert fotoszintetizál" - mondaná a jól képzett iskolás. Pedig ...
  • Mit gondol Isten a fogyókúráról?
    Megvallom őszintén, nem tudom. Kicsit kattintás vadász lett a cím, elismerem, ugyanis nem tudom, hogy mit gondol Isten. Majd ha találkozunk, megkérdezem.De azért van egy tippem. Ha érdekel, olvasd el,...
  • Nem vagyok jobb, mint egy homoszexuális
    És rosszabb sem. Bizonyos szempontból ugyanolyan vagyok: megváltásra szoruló bűnös ember.A pestisracok.hu oldalon megjelent egy cikk, ami azt állítja, hogy Isten homofób. A cikk egy másik cikkre hivat...

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük