Mit gondol Isten a fogyókúráról?

 

photo-1470167290877-7d5d3446de4c

 

Megvallom őszintén, nem tudom. Kicsit kattintás vadász lett a cím, elismerem, ugyanis nem tudom, hogy mit gondol Isten. Majd ha találkozunk, megkérdezem.

 

De azért van egy tippem. Ha érdekel, olvasd el, aztán döntsd el, szerinted így van-e. 🙂

 

Fogyókúra… Meg úgy általában az egész életmód-kérdés. Nem egy megkerülhető téma annak, aki ebben a világban él, mégis beszélünk róla a gyülekezetekben? Nem igazán. Pedig ahogy végiggondoltam a kérdést, rájöttem, hogy ritka értékes csemegével állunk szemben. Lássuk, miért!

 

Alapvetően a fogyókúrával kapcsolatban kettő egymással ellentétes(nek tűnő) nézettel találkozhatunk a keresztyén gondolkodásmódban. Mindkettő a Biblián alapul és mindkettőnek vannak kardos hívei. Az első, régivágású vélemény ez:

 

„A fogyókúra a hiúságról és a hamis szépségről szól, tehát semmiképpen sem egy ajánlott dolog jó keresztyén számára.”

 

Valljuk be, van némi alapja. Nem olyan régen találkoztam egy tizenkét éves tinilánnyal, aki rendkívül drasztikus fogyókúrát csinált éppen aktív sporttevékenység mellett úgy, hogy semmi gond nem volt a súlyával, ráadásul a sportban nyújtott teljesítményét rontotta a diétával.  Mégis állította, hogy neki fogyásra van szüksége, mert kövér. Tény, hogy a magazinok, reklámok, fitnesszmodellek olyan hamis szépségideált állítanak elénk, aminek megfelelni nem hogy nem kell, de nem is lehet, és ezt hajhászni nem éppen jézusi dolog. Érthető válaszreakció a világi testkultuszra a keresztyének részéről a teljes elutasítást, ettől függetlenül, mégsem tartom helytállónak.

 

fitness-girl-preparing-healthy-smoothie-picjumbo-com

 

A másik vélemény elsőre nagyon szimpatikusnak hangzik:

 

„A testem a Szentlélek temploma, tehát kötelességem azt megfelelően ápolni.”

Ezzel az állásponttal a fogyókúra kapcsán nem olyan régen találkoztam és nagyon megtetszett. Hiszen ha belegondolunk, rengeteg csodás lehetőséget kaptunk Istentől a testünkbe zárva, és mégis mekkora hányadát használjuk ki ezeknek? A testemben megvan a képesség, hogy le tudjak futni egy maratont, én mégsem tudok száz méternél többet zihálás nélkül lekocogni… Mi ez, ha nem pazarlás és Isten ajándékának elhanyagolása? Hogy vigyázok én a Szentlélek templomára, ha a túlsúlyom és tunyaságom miatt egészségügyi problémáim lesznek? Vajon nem szomorítom-e meg ezzel Istent?

 

Ez mind jogos, de óvatosan kell bánnunk vele. Könnyen megtörténhet ugyanis, hogy a “testem a Lélek temploma” jelmondattal gyakorlatilag megkereszteljük a testkultuszunkat. Szent köntösbe öltöztetjük azt, amiről az egész mai világ szól: a test imádatát. Olyannyira komolyan vesszük a Lélek templomának ápolását, hogy azt gondoljuk a Lélekhez csak egy fitnesszmodell teste méltó. Aki meg nem veszi ezt komolyan, azt „bibliai alapon” lenézzük.

 

Amikor Pál az 1Korinthus 6,19-ben azt mondja, hogy a test a Szentlélek temploma, akkor azt pont a testkultusz ellen mondja. Nem azt mondja: „A testetek a Lélek temploma, tehát tegyetek meg mindent a lehető legfittebb testért!”, hanem azt, hogy: „A test a lélek temploma, tehát ne paráználkodjatok!” (Egy másik helyen azt, hogy ne rontsátok meg a testet.) Azt mondja, hogy tartsd távol magadtól a tested túlzott imádatát, és ekkor lesz az a Lélek méltó temploma.  Kezeld ajándékként az ajándékot és ne helyettesíts vele az Ajándékozót.

 

De akkor mégis mi az igazság? Most jó dolog, vagy nem jó dolog a testemmel foglalkozni, azt művelni?

 

Úgy gondolom, hogy van két fogalom, ami a kulcsa ennek a kérdésnek. Az a két fogalom, ami talán minden tevékenységünk fő kulcsa: a motiváció és a megkötözöttség. Az, hogy mit miért csinálok. Mert nem az a bűn, amit csinálok, hanem az, amiért csinálom. Mondhatom, hogy fogyókúrázni hiúság és a testkultusz elfogadása, ha mögötte valójában az áll, hogy az evés és a kényelmes életmód megkötözöttje vagyok, amiből képtelen vagyok kilépni. És lehetek szuper fitt a „Lélek-templom”-ra hivatkozva, ha a motivációm valójában az, hogy az embereknek tetsszek, hogy a szeretethiányomat ezzel pótoljam, vagy hogy a boldogságot ebben találjam meg. Egyik hozzáállás sem lesz Isten szerint való csak azért, mert egy bibliai igét biggyesztünk mellé.

 

Összegezve tehát az gondolom, hogy jó dolog a testünkkel törődni. Jó dolog figyelni arra, hogy egészségesen éljünk, és hiszem, hogy Isten örömét leli abban, ha harmóniában vagyunk a testünkkel. De ezt is csak Vele együtt lehet, úgy, hogy mindvégig Ő legyen a középpontban és ne más. Hogy ne a hiúság, ne a modellek, ne a büszkeség, ne a „majd ha lefogyok boldog leszek” álma motiváljon, mert az csak elvezet Istentől. Ha úgy gondolod, hogy az egészséged érdekében szükséges leadnod pár kilót, vagy hogy méltóbb lenne a benned lakó Lélekhez, hogy az elkényelmesedett életmódodból kilépj, akkor kérd Istent, hogy segítsen ebben, őrizzen meg a kísértésektől, és csináld Vele együtt! Biztos vagyok benne, hogy ennek a kezdeményezésnek örülni fog 🙂

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.