Mire jó a távkapcsolat?

photo-1473328714158-02cd8cce4a5a

 

Távkapcsolat fele jó dolog. Mégpedig a „kapcsolat” fele. A „táv” része szívás. Első ránézésre legalábbis mindenképpen. Második ránézésre viszont egészen hálás lehet az, akinek a kapcsolata távkapcsolatként indult.

 

Úgy gondolom, hogy egy jó kapcsolatban a Kedvesem a legjobb barátom és a szeretőm egy személyben. Persze nem azonnal, ezt fel kell építeni. Mégpedig meghatározott sorrendben. Előbb a barátom, aztán a szeretőm. Fordítva csak nagyon nehezen működik, ha egyáltalán működik.

 

Mi történik akkor, ha egy kapcsolat elején nagyon sűrűn találkozik a pár? Először beszélgetnek. Sétálnak, andalognak, kávézóba mennek, és nagyon sokat beszélgetnek. Aztán másnap is találkoznak. És harmadnap is. Egy idő után azt veszik észre, hogy a beszélgetéseik kimerülnek abban, hogy „Na, milyen volt a napod?”, aztán jön a csend. Roppantul kínos… Pedig teljesen normális. Mégis miről beszélgetnének, ha csak egy hete ismerik egymást? Bár nyilván lenne még nagyon-nagyon sok megismerni való a másikban, de azt nem lehet ilyen gyorsan, egy hét alatt egymásra zúdítani. Nincsenek még közös élmények, és talán a bizalom sem olyan erős még, hogy egészen kitárják a lelküket egymás előtt. Akkor mit csináljanak? Hát, amit a párok csinálni szoktak. És így lesznek sokkal-sokkal hamarabb szeretők, mint hogy barátok lettek volna.

 

Ideális esetben a szerető-énem együtt fejlődik a barát-énemmel, de mindig egy icipicit mögötte kullog. Egyrészt azért, mert ez így logikus, (mégis miért engednék bárkit közelebb a testemhez, mint a lelkemhez?), másrészt pedig, mert fordítva nem, vagy nehezebben működik, de ezt már mondtam.

 

Amikor olvastam Michalec Gábor Gyűrűkúra című könyvét megdöbbentett az az információ, hogy vannak párok (állítólag nem is kevesen), akik házaspár létünkre csak és kizárólag szeretői egymásnak. A lelki szükségleteiket vagy valaki/valami más tölti be, vagy betöltetlen marad, de egyikből sem lesz harmonikus kapcsolat. Ezek szerint végig lehet vinni egy párkapcsolatot és akár egy házasságot is úgy, hogy a barátság a felek között soha nem alakul ki? Úgy tűnik, igen. Valószínűleg azért, mert szeretkezni még mindig könnyebb, mint beszélgetni, pláne, ha soha nem is beszélgettek igazán.

 

Gondolom kitaláltátok már, hogy jön ez az egész a távkapcsolathoz. A távolságnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy test és test között helyezkedik el. Ha távkapcsolatban élsz, rá vagy kényszerítve, hogy beszélgess a másikkal, ha pedig nincs miről beszélni, akkor leteszed a telefont, kikapcsolod a skype-ot, és ennyi volt. Hiába vagytok távol egymástól, a barátság fejlődni fog, megismeritek egymást és ez a kapcsolatnak jót tesz. Ennek megvan az az előnye is, hogy a találkozásra az felkészültök. Ünneplőbe öltöztetitek a lelketeket, már előre várjátok, tervezitek, programot találtok ki, és így a találkozás sokkal minőségibb időtöltés lehet, mintha simán csak összefutnátok a napi teendőitek végeztével.

 

Apropó, meggyőződésem, hogy létfontosságú egy kapcsolat elején a közös program (persze később is, de az elején még annál is inkább). Ami nem simán együtt levés, hanem konkrét program. Mozi, koncert, túra, hóember építés, közös főzés, családlátogatás, strand, és a többi, a lényeg, hogy valami közös tevékenység legyen. Sokkal többet megismerhetsz a másikból, míg közösen csináltok valamit, mintha feküdnétek otthon az ágyon és „beszélgetnétek”. Ezek a közös programok adják azt a közös tapasztalati alapot, a közös élményeket, amelyek aztán összetartanak titeket, és amiről később beszélgetni is lehet. Nyilvánvaló, hogy egy egészséges kapcsolatban a testiség is fejlődik, de nem az fog összetartani hónapok, évek múltán. Manapság gyakran hangoztatott idiótaság, hogy egy jó kapcsolat alapja a szex. Egy frászt! Egy jó kapcsolat fűszere a szex, nem az alapja! Az alapja a barátság, elköteleződés és a közös hit, közös cél, ezek nélkül nem lesz tartós semmi.

 

photo-1444309251453-6b95825ea872

 

No persze, egy távkapcsolatot is meg lehet élni rosszul, vannak veszélyei is, de ha meglátod az benne rejlő lehetőségeket, akkor a rossznak tűnő szelet akár a vitorládba is foghatod.

És távolság nélkül is építheted tudatosan a kapcsolatodat, ami kicsi melósabb, de mindenképpen megéri.

Aztán persze eljön az ideje annak is, amikor a távolság csökkentése a cél, de ez már egy másik sztori…

 

Én nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy Zolival a közös történetünk egy komoly barátságként indult. Olyan alapot adott ez a kapcsolatunknak, amit semmivel nem tudnánk pótolni. Nem csak házastársak, nem csak szeretők, hanem egymás barátai és társalgópartnerei is vagyunk, el tudunk beszélgetni (és vitázni) közéletről, politikáról, filozófiáról, történelemről, szinte bármiről, és ez abban gyökerezik, hogy annak idején órákig társalogtunk és hosszú-hosszú leveleket váltottunk. Nem érzek büszkeséget emiatt, mert nem volt tudatos, inkább hálát, amiért így alakult, mert ez egy hatalmas ajándék. Ha te megteheted, hogy tudatosan figyelsz rá, akkor tedd meg, mert csak jól járhatsz vele.

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂 

2 Comments

  1. Rózenberszki Boglárka

    Drága Csenge!
    Köszönöm szépen ezeket a szép gondolatokat. Mi is rengeteget küzdünk a távolsággal, de úgy gondolom, hogy sokat erősített a kapcsolatunkon. Persze mint általában minden dolognak,árnyoldalai és nehézségei is vannak. Jelenleg mi már abban a fázisban vagyunk hogy hogyan tudnánk csökkenteni a távolságot. Engem nagyon érdekelne az ezzel kapcsolatos véleményed, elmélkedésed is. 🙂
    Köszönettel: Bogi

    1. nvcsenge

      Kedves Bogi!

      Bizony a távolság csak egy szintig kibírható. Nekem az a véleményem, hogy egy kapcsolatot befagyasztani egy konkrét állapotba nem lehet, maximum a folyamatokat lehet picit lassítani. A távolság alkalmas lassításra, de nem örökké. Mi egy év járás után szakítottunk a távkapcsolattal, amikor Zoli Sopronba költözött. Volt, aki azt mondta, hogy nem kéne, és nem is volt egyszerű az elején, de szerintem jól tettük. Ezt mindenki maga érzi, hogy egy adott helyzet megrekeszti-e a kapcsolatot, vagy inkább erősíti, mint ahogy mondtad.
      Én szurkolok nektek! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.