Mire jó a távkapcsolat?

Távkapcsolat fele jó dolog. Mégpedig a „kapcsolat” fele. A „táv” része szívás. Első ránézésre legalábbis mindenképpen. Második ránézésre viszont egészen hálás lehet az, akinek a kapcsolata távkapcsolatként indult.

Úgy gondolom, hogy egy jó kapcsolatban a Kedvesem a legjobb barátom és a szeretőm egy személyben. Persze nem azonnal, ezt fel kell építeni. Mégpedig meghatározott sorrendben. Előbb a barátom, aztán a szeretőm. Fordítva csak nagyon nehezen működik, ha egyáltalán működik.

Mi történik akkor, ha egy kapcsolat elején nagyon sűrűn találkozik a pár? Először beszélgetnek. Sétálnak, andalognak, kávézóba mennek, és nagyon sokat beszélgetnek. Aztán másnap is találkoznak. És harmadnap is. Egy idő után azt veszik észre, hogy a beszélgetéseik kimerülnek abban, hogy „Na, milyen volt a napod?”, aztán jön a csend. Roppantul kínos… Pedig teljesen normális. Mégis miről beszélgetnének, ha csak egy hete ismerik egymást? Bár nyilván lenne még nagyon-nagyon sok megismerni való a másikban, de azt nem lehet ilyen gyorsan, egy hét alatt egymásra zúdítani. Nincsenek még közös élmények, és talán a bizalom sem olyan erős még, hogy egészen kitárják a lelküket egymás előtt. Akkor mit csináljanak? Hát, amit a párok csinálni szoktak. És így lesznek sokkal-sokkal hamarabb szeretők, mint hogy barátok lettek volna.

Ideális esetben a szerető-énem együtt fejlődik a barát-énemmel, de mindig egy icipicit mögötte kullog. Egyrészt azért, mert ez így logikus, (mégis miért engednék bárkit közelebb a testemhez, mint a lelkemhez?), másrészt pedig, mert fordítva nem, vagy nehezebben működik, de ezt már mondtam.

Amikor olvastam Michalec Gábor Gyűrűkúra című könyvét megdöbbentett az az információ, hogy vannak párok (állítólag nem is kevesen), akik házaspár létünkre csak és kizárólag szeretői egymásnak. A lelki szükségleteiket vagy valaki/valami más tölti be, vagy betöltetlen marad, de egyikből sem lesz harmonikus kapcsolat. Ezek szerint végig lehet vinni egy párkapcsolatot és akár egy házasságot is úgy, hogy a barátság a felek között soha nem alakul ki? Úgy tűnik, igen. Valószínűleg azért, mert szeretkezni még mindig könnyebb, mint beszélgetni, pláne, ha soha nem is beszélgettek igazán.

Gondolom kitaláltátok már, hogy jön ez az egész a távkapcsolathoz. A távolságnak megvan az a jó tulajdonsága, hogy test és test között helyezkedik el. Ha távkapcsolatban élsz, rá vagy kényszerítve, hogy beszélgess a másikkal, ha pedig nincs miről beszélni, akkor leteszed a telefont, kikapcsolod a skype-ot, és ennyi volt. Hiába vagytok távol egymástól, a barátság fejlődni fog, megismeritek egymást és ez a kapcsolatnak jót tesz. Ennek megvan az az előnye is, hogy a találkozásra az felkészültök. Ünneplőbe öltöztetitek a lelketeket, már előre várjátok, tervezitek, programot találtok ki, és így a találkozás sokkal minőségibb időtöltés lehet, mintha simán csak összefutnátok a napi teendőitek végeztével.

Apropó, meggyőződésem, hogy létfontosságú egy kapcsolat elején a közös program (persze később is, de az elején még annál is inkább). Ami nem simán együtt levés, hanem konkrét program. Mozi, koncert, túra, hóember építés, közös főzés, családlátogatás, strand, és a többi, a lényeg, hogy valami közös tevékenység legyen. Sokkal többet megismerhetsz a másikból, míg közösen csináltok valamit, mintha feküdnétek otthon az ágyon és „beszélgetnétek”. Ezek a közös programok adják azt a közös tapasztalati alapot, a közös élményeket, amelyek aztán összetartanak titeket, és amiről később beszélgetni is lehet. Nyilvánvaló, hogy egy egészséges kapcsolatban a testiség is fejlődik, de nem az fog összetartani hónapok, évek múltán. Manapság gyakran hangoztatott idiótaság, hogy egy jó kapcsolat alapja a szex. Egy frászt! Az alapja a barátság, elköteleződés és a közös hit, közös cél, ezek nélkül nem lesz tartós semmi.

No persze, egy távkapcsolatot is meg lehet élni rosszul, vannak veszélyei is, de ha meglátod az benne rejlő lehetőségeket, akkor a rossznak tűnő szelet akár a vitorládba is foghatod.

És távolság nélkül is építheted tudatosan a kapcsolatodat, ami kicsi melósabb, de mindenképpen megéri.

Aztán persze eljön az ideje annak is, amikor a távolság csökkentése a cél, de ez már egy másik sztori…

Én nagyon-nagyon hálás vagyok azért, hogy Zolival a közös történetünk egy komoly barátságként indult. Olyan alapot adott ez a kapcsolatunknak, amit semmivel nem tudnánk pótolni. Nem csak házastársak, nem csak szeretők, hanem egymás barátai és társalgópartnerei is vagyunk, el tudunk beszélgetni (és vitázni) közéletről, politikáról, filozófiáról, történelemről, szinte bármiről, és ez abban gyökerezik, hogy annak idején órákig társalogtunk és hosszú-hosszú leveleket váltottunk. Nem érzek büszkeséget emiatt, mert nem volt tudatos, inkább hálát, amiért így alakult, mert ez egy hatalmas ajándék. Ha te megteheted, hogy tudatosan figyelsz rá, akkor tedd meg, mert csak jól járhatsz vele.

Ez is érdekelhet:

  • Randinaptár a tudatos randiszervezéshez
    Randizni kell. Muszáj. Igen, akkor is, ha házas vagy. Természetesen a házastársaddal és nem mással. Párterápiával foglalkozók nem győzik hangsúlyozni, hogy milyen fontos a tudatos, előre tervezett, re...
  • Miért írj szerelmeslevelet?
    A kapcsolatom a férjemmel úgy kezdődött, hogy kilóméteres emaileket váltottunk. Aztán mivel egy darabig távkapcsolatban voltunk ez megmaradt, és azóta is cetliket hagyunk egymásnak, vagy ha van valami...
  • Három divatos jelszó, amely megmenthetné a házasságodat
    Megvannak azok a divatos, úton-útfélen hangoztatott jelszavak, facebookra kiposztolt bölcsességek, sikeres emberek szájából elhangzó okosságok? Ahogy egy páros körön a házasságról beszélgettünk, egysz...
  • Tökéletes szex?
    Számomra a szex nagyon fontos dolog. No, nem feltétlen úgy, ahogy most gondolod, inkább úgy mondanám, hogy mindig is egy nagy titok volt számomra. Rengeteg kérdésem volt. Mi a célja? Mire való? Miért ...
  • Három elemi szabály, hogy elkerüld a pofáraesést egy kapcsolatban
    A legutóbbi bejegyzésem után úgy döntöttem, sorozatot indítok azokkal a megjegyzésekkel, kérdésekkel, amelyek gyakran érnek minket.A következő egy olyan megjegyzés lesz, amit leginkább akkor hallunk, ...
  • A férjem nem álmaim férfija – és ez így jó
    Egy ismerős evangélikus lelkész az egyik prédikációjában megkérte a hallgatóságát: Tegye fel a kezét, aki már megtalálta álmai párját. Sokan feltették a kezüket. Ekkor azt mondta, hogy most hagyja fön...

2 Comments

  1. Rózenberszki Boglárka

    Drága Csenge!
    Köszönöm szépen ezeket a szép gondolatokat. Mi is rengeteget küzdünk a távolsággal, de úgy gondolom, hogy sokat erősített a kapcsolatunkon. Persze mint általában minden dolognak,árnyoldalai és nehézségei is vannak. Jelenleg mi már abban a fázisban vagyunk hogy hogyan tudnánk csökkenteni a távolságot. Engem nagyon érdekelne az ezzel kapcsolatos véleményed, elmélkedésed is. 🙂
    Köszönettel: Bogi

    1. nvcsenge

      Kedves Bogi!

      Bizony a távolság csak egy szintig kibírható. Nekem az a véleményem, hogy egy kapcsolatot befagyasztani egy konkrét állapotba nem lehet, maximum a folyamatokat lehet picit lassítani. A távolság alkalmas lassításra, de nem örökké. Mi egy év járás után szakítottunk a távkapcsolattal, amikor Zoli Sopronba költözött. Volt, aki azt mondta, hogy nem kéne, és nem is volt egyszerű az elején, de szerintem jól tettük. Ezt mindenki maga érzi, hogy egy adott helyzet megrekeszti-e a kapcsolatot, vagy inkább erősíti, mint ahogy mondtad.
      Én szurkolok nektek! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük