20 súlyos női vétség a férfiak ellen

lion-1246678_640

 

A minap olvastam egy zseniális összeállítást arról, hogy milyenek a férfiak. Nagyon örültem neki, mert bár motoszkált valami hasonló gondolat megfogalmazása a fejemben, még nem éreztem magamban elég tapasztalatot és határozottságot, hogy így meg tudjam fogalmazni. De végre valaki megfogalmazta, és én teljesen egyetértek vele.

 

Ennek kapcsán szeretném felhívni a figyelmet egy szerintem nagyon-nagyon gyakori női hibára. Ez pedig az, hogy egyszerűen nem vesszük figyelembe a férfiak másságát. Nem vesszük figyelembe, hogy egy férfi nem nő! Ahogy én látom, ez egy tipikus női hiba, a férfiak talán javarészt alkalmazkodnak a nők „másságához”, már csak azért is, mert mi rendszeresen emlékeztetjük őket erre. Dr. Kevin Leman, egy amerikai pszichológus és párterapeuta könyvében olvastam egy esetet. Egy nő panaszkodott a tanácsadásán, hogy a férjének mennyire mások az igényei és más a gondolkodásmódja, mint neki. Erre dr. Leman azt válaszolta, hogy ha olyan emberrel szeretne együtt élni, akivel hasonlóan gondolkodik, hasonló dolgokat szeret és hasonlóak az igényei, akkor költözzön össze egy barátnőjével, de ne egy férfival. Valahol mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy férfi nem úgy gondolkodik, mint egy nő, mégis hányszor várunk „megértés” címén női gondolkodást egy férfitól? Félreértés ne essék, a más gondolkodás nem az empátia hiányát jelenti, hanem egyszerűen azt, hogy más a rendszer, ami alapján felépíti a maga kis világát. Más dolgok motiválják, mások az ős-ösztönei, más dolgok zavarják, és más dolgok villanyozzák fel. Ennek meg nem értéséből, vagy figyelmen kívül hagyásából komoly konfliktusok keletkezhetnek. Nézzük, mik azok az alapvető és súlyos hibák, amiket mi nők elkövetünk a férfiak ellen:

 

(Az alábbi listát úgy kell kezelni, mint általában a női nem vétségei a férfinemmel szemben, de nyugodtan vonatkoztasd magadra az ismerős pontokat.)

 

  1. Nem vesszük figyelembe a férfiak bizonyítási vágyát, vagy lenézzük azt.
  2. Irreális elvárásokat támasztunk feléjük, amelyeknek valójában csak akkor tudnának megfelelni, ha egyszerre hordoznák egy nő és egy férfi személyiségét a testükben.
  3. Teljesen félreértelmezzük a szexuális viselkedésüket, motivációikat és mélységesen lenézzük a férfi szexualitást.
  4. Nem vesszük figyelembe a vizuális működésüket a szexualitás terén. (Erről már egyszer írtam.)
  5. Nem értékeljük eléggé a szeretet-kifejezési törekvéseiket, sőt egyáltalán nem segítjük őket abban, hogy helyesen fejezzék ki a szeretetüket.
  6. Nem értékeljük eléggé a helytállásukat a családfenntartásban.
  7. Lépten-nyomon kifejezzük, hogy amit a férfiak csinálnak, azt egy nő is bármikor megcsinálná, tehát valójában nincs is rájuk szükségünk.
  8. Nem tudjuk (és nem is próbáljuk meg) értelmezni a férfi-romantikát.
  9. „Megértés” címén azt követeljük, hogy gondolkozzon nőként
  10. Nem fordítunk időt és energiát arra, hogy a férfi személyiségét, működését tanulmányozzuk és megismerjük, viszont annál több energiát fordítunk arra, hogy megváltoztassuk a férfiakat.
  11. Elvárjuk tőlük, hogy fogadjanak el olyannak, amilyenek vagyunk, miközben mi állandóan faragni akarunk rajtuk.
  12. Nem dicsérjük őket eleget, már ha dicsérjük egyáltalán.
  13. Nem vesszük komolyan, hogy mély fájdalmakat vagyunk képesek okozni nekik, hajlamosak vagyunk érzéketlen bokszzsákként kezelni őket.
  14. Nem vesszük komolyan és nem értékeljük eléggé, hogy egy szerető férfi a csillagokat is lehozná az égről a kedvese számára.
  15. Nem vesszük komolyan, hogy bizonyos értelemben hatalmunk van a férfiak fölött és ezzel a hatalommal nem szabad játszani.
  16. Nem veszünk tudomást arról, hogy teljesen mások a gyenge pontjaik, mint nekünk.
  17. Elvárjuk, hogy értsenek a nőkhöz, anélkül, hogy erre megtanítanánk őket.
  18. Gyakran kisfiúként kezeljük őket és társ helyett anyukát játszunk.
  19. Egyáltalán nem tiszteljük úgy általában a férfinemet. (Mondván, hogy a mai férfiakban nincsen semmi tisztelnivaló. Nem lehet, hogy ez esetleg fordítva is hat?)
  20. Nem hiszünk bennük.

 

Talán kijelenthetjük, hogy manapság a férfiasság válságban van. És ennek részben mi, nők vagyunk az okai. Nem akarom ezért a feminizmust okolni, bár valószínűleg köze van hozzá. Ám ahelyett, hogy szociológiai fejtegetésbe mennék bele (ami nem az én asztalom), inkább szeretnék buzdítani minden egyedülálló és kapcsolatban élő nőt, hogy segítsünk a férfiaknak, hogy férfiak lehessenek! Fordítsunk időt arra, hogy megismerjük a társunkat olyannak, amilyen, hogy megtanuljuk a nyelvét beszélni, ahelyett, hogy változtatni akarnánk rajta. Értékeljük az ő másságát és ne nézzük le.

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.