Olyan feleség szeretnék lenni, amilyen nem tudok

egyolanfeleseg

Olvastam egy cikket egy blogon. Egy egyedülálló nő írja le, hogy milyen barátnő és milyen feleség lenne, milyen szeretne lenni. Gyakorlatilag leírja a tökéletes feleség képét:
“Feleség, aki sokszor vacsorával és frissen vetett ággyal várja nehéz nap után a férjét, és nem az elvárásaival. (…) Olyan feleség, aki a sértő szemrehányásokat félreteszi, és helyette megtanul kommunikálni, és ha ez mégse sikerül, képes bocsánatot kérni, és belátni, ha nem volt igaza. (…) Olyan feleség, aki nem tud hátat fordítva elaludni, és aki le tudja győzni a sértődöttségét. (…) Aki nem egész nap otthon lógatja a lábát, hanem minden tőle telhetőt megtesz, hogy rendben legyen a háztartás, és ha a gyerekek nagyobbak, dolgozni is szívesen visszamegy.” És a többi.

 

Bevallom töredelmesen, hogy az első reakcióm a gúny volt. Kis naiv… Milyen cuki vagy, hogy azt mondod, te ilyen feleség leszel. Csak ne törj össze nagyon, ha nem megy.
Aztán rémesen elszégyelltem magam. Miért is gúnyolódom? Azért, mert én is ilyen feleség szeretnék lenni, csakhogy nem megy…? Igen, pontosan ezért.
És most (is) szembesültem azzal, hogy nem tudok olyan feleség lenni, mint amilyen szeretnék.

 

Olyan feleség, aki mindig 100%-ig figyel, amikor a férje kiönti neki a szívét.
Olyan feleség, aki harmóniában van önmagával, nem küzd étkezési zavarokkal és szereti a külsejét.
Olyan feleség, aki tökéletesen vezeti a háztartást, de legalább szinten tartja a rendet otthon.
Olyan feleség, aki nem üti el az idejét értelmetlenségekkel.
Olyan feleség, akinek nem okoz gondot beilleszkedni a férje családjába.
Olyan feleség, aki soha nem beszéli ki a férjét a barátnőivel.
Olyan feleség, aki nem hisztizik, amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ő elképzelte.
Olyan feleség, aki nem költ fölösleges dolgokra csak úgy.
Olyan feleség, aki türelmes.
Olyan feleség, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani, szavaival csak simogat és soha nem bánt.
Olyan feleség, aki nem nézi kétpercenként az órát, amikor a férje hátát masszírozza.
Olyan feleség, aki nem felejt el sms-t írni ha este későn ér haza és a férje erre kéri.
Olyan feleség, aki több esélyt ad a férje ötleteinek.
Olyan feleség, akiben Isten szeretete van.

 

De nem vagyok ilyen.

 

Ám ahelyett, hogy most nekimennék az Ikvának bánatomban, hogy nem tudom teljesíteni a saját elvárásaimat sem, inkább gyakorlok. Megtehetném, hogy azt mondom: naiv voltam. Amit vártam nem lehetséges, és beletörődöm. Vagy kijelenteném, hogy senki sem tökéletes, senkinek nem megy jól, hát lássátok, nekem sem. Nem fogok megváltozni, és nincs, aki jobban csinálná. A férjem így vett el, a “csomaggal jár”, tessék tudomásul venni. Vagy megjátszom, hogy jó ez így, és ha kritikát kapok keményen megvédem magam. Én inkább gyakorlok. Gyakorlom a feleségséget. A jó feleségséget. Persze, elég melós és néha kellemetlen. Félre kell tenni a büszkeséget, össze kell szorítani a fogakat, le kell nyelni a szidalmakat és ez fájdalmas. Ja, és nem is szokott mindig sikerülni. Aztán szerzek egy kis rutint, és még mindig fájdalmas lesz. De talán egyre kevésbé. És van még egy fontos lépés: imádkozom. Kérem Istent, hogy segítsen olyan feleséggé válnom, amilyennek lennem kell. Kérem, hogy hadd legyek üres edény, amit Ő feltölt az Ő szeretetével. Ürítsen ki belőlem büszkeséget, sérelmet, “pedig én azt hittem”-eket és töltsön meg helyette elfogadással, kezdeményezéssel, szeretetben elsőséggel, önzetlenséggel. És Ő megteszi. Tudom, mert volt már, hogy megtette.

Tudom, hogy vannak dolgok, amikben valószínűleg soha nem leszek tökéletes. Tudom, hogy fogok fájdalmat okozni, mert ilyen vagyok. És ezt a férjem is tudja, mert ő is ilyen. Két tökéletlen kavics, akik egymást csiszolják, ki van ez találva 🙂 Így válunk majd mindketten egyre inkább olyanná, amilyennek lennünk kell. Egyre inkább Isten-arcúvá.

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.