Te+Én: Felnőtt mesék a valóságról #1 – Üres a tank


pexels-photo-1
  
Sanyi az elmúlt napokban nagyon sokat dolgozott. Egy új projekten munkálkodtak a cégnél és szinte minden estéjét a munkahelyén töltötte. Amikor Sára hazaért, rendszerint elpakolt, elmosogatott, majd nekiállt vacsorát főzni, hogyha ura holtfáradtan megérkezik valamikor este, be tudjon kapni valamit, mielőtt ágyba zuhanna. Gyakori volt, hogy Sára már aludt, mire Sanyi hazaérkezett, és reggel rendszerint Sanyi kelt előbb és ment dolgozni.
Egyik reggel Sára az előző este otthagyott csetrest mosogatta, miközben Sanyi a reggelijét majszolgatta.
–  Feltennél nekem egy kávét főni, Édesem? – kérdezte Sanyi.
–  Mégis mi akadályoz meg abban, hogy ezt a műveletet magad hajtsd végre? – kérdezett vissza csípősen Sára. Sanyi meglepetten válaszolt:
–  Végül is semmi. Csak épp eszem.
–  Én meg mosogatok. – Azzal ennyiben maradtak. Sanyi evett tovább, Sára pedig mosogatott.
Egy fél órával később pedig mindketten elindultak a munkába.
Másnap Sára ruhákat hajtogatott, miközben Sanyi vacsorázott, harmadnap reggel pedig az interneten szörfölgetett reggeli közben.
–  Valami baj van? – kérdezte Sanyi óvatosan. – Olyan furcsa vagy mostanában.
–  Furcsa? Miért? Nincsen semmi baj – válaszolt Sára.
–  Hát nem eszel velem, mindig csinálsz valamit, ha itt vagyok…
–  Ez most egy húzós időszak – zárta le Sára.
–  Az igaz. De hamarosan vége – mondta Sanyi és egy puszit nyomott a felesége arcára. – Szeretlek!
–  Tudom – mondta Sára mosolyogva.
A következő reggel Sanyi hamarabb felkelt. Reggelit készített Sárának és még el is mosogatta az esti tányérokat.
–  Mi az, szülinapom van? – kérdezte Sára, amikor a konyhában meglátta az illatozó reggelit.
Sanyi csak mosolygott. Miután elköltötték együtt a reggelit, Sanyi az órájára nézett és megkérdezte:
–  Még van negyed óránk, bemegyünk a szobába?
–  Bemehetünk – vont vállat Sára -, mit fogunk csinálni?
–  Majd meglátod – mondta Sanyi. – Van egy jó kis negyedórás programom a számodra.
A szobában megkérte Sárát, hogy feküdjön az ágyra, majd ő is befeküdt mögé és kiflipózban szorosan átölelte. Sára várt egy kicsit, majd megkérdezte:
–  Ez a program?
–  Miért, nem tetszik?
–  Most, hogy így belegondolok, de, tetszik – mondta Sára és belesimult férje ölelésébe. – Hiányoztál – szólalt meg aztán halkan.
–  Tudom – mondta Sanyi -, te is nekem.
Pár percig így feküdtek, hallgatva egymás szuszogását és kiélvezve egymás ölelését, majd Sára megkérdezte:
–   Tettél már fel kávét főni?
–  Még nem – válaszolta Sanyi.
–  Maradj így, mindjárt jövök!
Aznap reggel Sára megfőzte a kávét és elkészítette úgy, ahogy Sanyi szereti. Munkába menet előtt pedig hálás puszit nyomott Sanyi homlokára.
–  Köszönöm, hogy feltöltötted a szeretet-tankomat! Életmentő volt.
–  Erre való egy férj, nem igaz? – mosolygott Sanyi.
–  De igaz. Meg arra, hogy vigye helyettem a bőröndömet.
***
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.