Te+Én #2 – Fogyózunk



 
food-bakery-chocolate-sweet
–  Undorítóan nézek ki – állapította meg Sára, amikor este fürdés után a tükörbe nézett.
–  Ha ez undorító – motyogta Sanyi fogkefével a szájában, – akkor nekem valami nagy baj van a szépérzékemmel.
–  De most nézz rám! Tokás vagyok, a hasam hurkás, a fenekem narancsbőrös… Hájpacni vagyok.
–  Én nem tudom, mi az a narancsbőr – mondta Sanyi, majd egy jól irányzott köpést mért a mosdókagyló bal sarkába.
–  Nézd, a combomnál itt a bőröm…
–  Ne, ne, ne mondd el! Ha elmondod, rá fogok figyelni. Nekem így tökéletes a feneked – Azzal nyomatékképpen bele is markolt a neje pucér hátsójába.
–  De nekem nem – durcáskodott Sára. – Legalább hét kiló fölösleg van rajtam. Holnaptól fogyózni fogok.
–  Ha attól jobban érzed magad a bőrödben, akkor én támogatlak – mondta Sanyi, és puszit nyomott Sára arcára.
Aznap este Sára azzal a szent elhatározással aludt el, hogy másnaptól tényleg változtatni fog. És másnap be is tartotta a magának tett ígéretét. Reggelire csak egy pohár natúr joghurtot evett zabpehellyel. A munkaidejéből körülbelül két órát töltött azzal, hogy az interneten fellelhető lehető legtöbb információt begyűjtse, amire az új életmódhoz szüksége van. Munka után az új tudás birtokában elment bevásárolni és csupa olyan élelmiszerrel tért vissza, aminek addig még a nevét sem tudta. Heti menüt tervezett, edzéstervet írt, fogyinaplót indított. Kétfélét főzött, egy diétásat magának és egy simát Sanyinak. Este futni ment, lefekvés előtt pedig motivációs videókat nézett a youtubon.
–  Gratulálok, Édesem! – dicsérte meg Sanyi, amikor este ágyba kerültek. – Szépen teljesítettél ma, büszke vagyok rád!
Sárának nagyon jól esett a dicséret, fáradtan és egy icipicit éhesen, de boldogan aludt el.
A következő nap folytatta. És az azután következőn is. És azután is. Már egy egész hete tartott a nagy életmódprogram. Sanyi pedig minden este elmondta, hogy mennyire büszke az ő drága felesége kitartására. Sára nagyon örült a biztatásnak egészen addig, amíg egyik nap, amikor épp a tükör előtt állt mérőszalaggal a kezében eszébe jutott valami.
„Lehet, hogy Sanyi azért biztat ennyire a fogyókúrában, mert ő is kövérnek gondol? Lehet, hogy alig várja már, hogy végre leadjam azt a hét kilót? Lehet, hogy minden alkalommal, amikor meztelenül lát, az jár a fejében, hogy már nem sokat kell várni, hogy végre elfogadható alakom legyen? Igen, biztosan így van, egyébként le kellett volna állítania már az elején! Ha így tetszenék neki, akkor nem akarná, hogy lefogyjak!”
Sára becsapva érezte magát és ettől a perctől kezdve már nem mosolygott, amikor Sanyi megdicsérte a kitartásáért. És a fogyókúrát is egyre kedvetlenebbül csinálta. Mígnem aztán egyik délután Sanyi arra jött haza, hogy szerelmetes felesége az ágyon ül, szemei kisírva, és körülötte temérdek elfogyasztott csokoládé és sütemény földi maradványa hever. Még meg sem kellett szólalnia, amikor Sára már zúdította is felé a keserű panaszáradatot:
–  Nekem ez nem megy, Édesem, soha nem leszek olyan testű, amilyenre te vágysz! Tudom, hogy kövérnek tartasz, de képtelen vagyok csupa madáreleséget enni és minden este éhesen menni ágyba! A vádlijaim be vannak durranva a futástól, már járni sem bírok rendesen. Mondd, miért nem tetszem így neked?!
Sanyi leült és átkarolta Sára vállát.
–  Csacsikám, mikor mondtam én olyat, hogy nem tetszel nekem? Egy ekkora hazugságra biztosan emlékeznem kéne…
Sára csak szipogott.
–  Minden este megdicsérsz, hogy milyen kitartó vagyok a fogyókúrában.
–  És…? – húzta fel a szemöldökét Sanyi.
–  Tehát örülsz neki, hogy fogyózom, mert kövérnek tartasz, és alig várod, hogy lefogyjak…
Sanyi egy darabig hallgatott, majd végigsimított a felesége haján.
–  Na ide figyelj, te nő. Azért dicsérlek meg minden este, mert lenyűgöz az a kitartás, amivel ezt az egészet csinálod. Ismersz engem, én ilyesmire nemigen lennék képes. Nem hogy kövérnek nem tartalak, de egyenesen megőrülök érted! Úgy szeretném, ha egyszer úgy látnád magadat, ahogy én látlak téged! Nagyon szeretem a gyönyörű arcodat, kiváltképp a szemeidet, de minden mást is. Az orrodat például, mert olyan formás. És a szádat. Gyönyörű íve van. Nagyon szeretem a nyakadat és a kecses vállaidat. Nagyon szeretem a melleidet, hiába mondod, hogy kicsik. Imádom a hasadat. Olyan puha és selymes. Legszívesebben minden éjjel a hasadon aludnék el, vagy addig puszilgatnám, míg el nem kopik. Nagyon szeretem a csípődet és a combjaidat, olyan nőies alakot adnak neked. Gyönyörű ívük van és olyan szépen tudod ringatni őket. És a feneked… A fenekedet szerintem Isten saját kezűleg tervezte meg. A világon nem találsz ennél szebb, formásabb, selymesebb feneket. Nekem nyugodtan elhiheted. Rajongója vagyok a testednek itt és most. És ez nem függ a kilóktól. Így foglak szeretni akkor is, ha öt kilóval kevesebb leszel és akkor is – kapaszkodj meg – ha tizenöt kilóval több. Elhiszed nekem?
Sára sírt, de elhitte. Legalábbis úgy tett, mint aki elhiszi.
***
Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.