Alulöltözött nők és éhes szemű férfiak

 woman-918653_1920
Miért van az, hogy a történelem során mindig és most is a nőknek kell vigyázni magukra? Miért van az, hogy a Biblia is annyiszor leírja, hogy a nők szemérmesek legyenek? Miért van az, hogy a nők felé elvárás, hogy védjék magukat az éhes szemek elől, de a férfiaktól nem elvárás, hogy uralkodjanak magukon? Miért nem várható el egy férfitól, hogy ellenálljon egy alulöltözött nőnek? Miért megint mi, nők vagyunk felelősek a férfiak tetteiért? Miért van az, hogy még egy erőszaktételért is a nő a hibás, mert túl csinosan öltözött fel?
 
Ezek azok a kérdések, amelyek mindig szóba jönnek, ha arról esik szó egy beszélgetés alkalmával, hogy a nőknek szemérmesnek kell lenniük, hogy ne indítsák be a férfiak fantáziáját. Mintha olajat öntenénk a szunnyadó parázsra, úgy dől ilyenkor a nőkből a panasz és a méltatlankodás.

Attól tartok, mi, nők úgy általában két dologgal nem vagyunk tisztában: Az egyik az, hogy hogyan működnek a férfiak, a másik pedig, hogy milyen hatalmunk van fölöttük.

Hölgyeim! Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a férfiak kicsit másképp működnek, mint a nők. A férfiak általában rendkívül vizuálisak. Meglátja és beindul a fantáziája. Csak nézi és megkívánja. Elég egy pillantás a keblekre és a fejében már lejátszotta az akciót. Ez nem azt jelenti, hogy a férfiak fantáziája „piszkos”. Hogy mindig „rosszra gondolnak”. (Nem szeretem ezt a kifejezést. A szex jó dolog! Aki a szexre gondol, az alapvetően nem gondol rosszra.) A férfiak ilyenek. Így működnek és kész. Ne bélyegezzük meg őket azzal, hogy mocskos a fantáziájuk és állandóan rosszra gondolnak. Az a férfi, aki a kedveséről fantáziál, alapvetően nem követ el semmi rosszat. Az a lényeg, hogy ezt hogyan teszi. Különbséget kell ugyanis tennünk aközött, ha egy férfi megkíván egy nőt és boldoggá szeretné tenni, és aközött ha egy férfi megkíván egy nőt és használni szeretné arra, hogy kielégüljön.
Ha az ember (férfi és nő is) „jól működne”, akkor meztelenül mászkálhatnánk, nem kéne attól tartani, hogy bárki is tárgynak tekinti a testünket, amit aztán önmaga kielégítésére használ. (Édenkert, ismerős?) De nem működünk jól. Ezért megtanultuk védeni magunkat úgy, hogy ruhát vettünk magunkra. Szégyenérzetünk van, kiszolgáltatottak vagyunk ruha nélkül. Egy nőgyógyászati vizsgálaton lévő nő pontosan érti ezt. Jó lenne, ha nem így lenne, de így van.
Tehát elvárható-e egy férfitól, hogy uralkodjon magán akkor is, ha fokozottabb ingernek van kitéve? Nem kéne inkább a férfinak kontrollálni a gondolatait, mint a nőnek védeni magát tőle?  Ez éppen annyira elvárható, mint az, hogy úgy szeressük egymást, mint magunkat. Vagy az, hogy „amit akarsz, hogy veled cselekedjenek, te is azt tedd másokkal”. Az, hogy bocsáss meg ellenségeidnek, hogy hordozd mások terhét, hogy ne keresd a magad hasznát és a többi. Ezek mind-mind olyan dolgok, amiknek így kellene működni, de nem így működnek, mert az emberi alaptermészet nem ilyen.
Vannak férfiak, akik képesek rá. Akik nem néznek szextárgyként a nőkre, le tudják korlátozni a (jó) fantáziájukat a kedvesükre, vagy képesek arra, hogy másfelé tereljék a gondolataikat. Van, ami személyiségtípus vagy neveltetés kérdése, van, ami Isten formáló ereje. Az ilyen férfiakat tisztelni kell. De itt jön a nők hatalmának kérdése.
Mivel a férfi alaptermészete, hogy könnyebben csábítható el, mint egy nő, ezért egy nőnek tudnia kell, hogy hatalma van egy férfi fölött. A szexualitásával manipulálni tudja és uralkodni tud rajta. Ügyes női fondorlattal elég sok tisztességes férfit ki lehet zökkenteni. Ezt kihasználni pedig súlyos vétek a férfiak ellen. Éppen annyira súlyos, mint amikor egy férfi az erejével él vissza egy nővel szemben. Ha kacérkodsz a férfiakkal, kirakod melled-feneked és közben elvárod, hogy emberként és ne tárgyként kezeljenek, az kb. olyan, mintha tőled azt kérném: ne egyél csokit, miközben állandóan csokit dugok az orrod alá. Nem lehetetlen elvárás, de enyhén szólva is szemétség.
„Védeni magam”, szemérmesnek lenni azt jelenti, hogy tisztelem a férfiakat. Nem használom ki őket arra, hogy a saját önbizalmamat tuningoljam. Nem használom ki őket arra, hogy szeretve érezzem magam. Megtisztelem a kedvesemet azzal, hogy csak őt engedem magamhoz teljesen közel, és megtisztelem az össze többi férfit azzal, hogy nem adok alkalmat a nem tisztességes gondolatokra. Ha ezen túl mégis vannak, akkor az már az ő problémája, azzal neki kell elszámolni. A férfiak részéről tiszteletlenség a nőkkel szemben, ha a szeretetüket használják, hogy szexhez jussanak. A nők részéről tiszteletlenség a férfiakkal szemben, ha a szexet használják, hogy szeretve érezzék magukat.
Ez persze nem azt jelenti, hogy direkt csúnyának kell lennünk. Egyes kultúrákban a nők elcsúfítják magukat az esküvőjük után, nehogy más férfi szemet vessen rájuk. Nem gondolom, hogy ez helyes, hiszen szépségünket Istentől kaptuk. Nincs semmi rossz abban, ha egy nő csinosan öltözködik és ápolja a szépségét. A motivációink és céljaink fontosak, amiért tesszük, amit teszünk.

 

És azt sem jelenti, hogy soha semmilyen körülmények között nem vetkőzhetjük le a szemérmességet. A feleségnek a férje előtt szemérmeskedni és az illendőségen vacillálni szinte már vétek. Megvan a helye és az ideje a gátlások és az illendőség levetkőzésének – szó szerint. Még az a szerencse 😉

 

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.