Három elemi szabály, hogy elkerüld a pofáraesést egy kapcsolatban

3-szabaly

A legutóbbi bejegyzésem után úgy döntöttem, sorozatot indítok azokkal a megjegyzésekkel, kérdésekkel, amelyek gyakran érnek minket.
A következő egy olyan megjegyzés lesz, amit leginkább akkor hallunk, amikor mások félresikerült párkeresős történeteiről beszélgetünk. Átvert férfiak, megcsalt nők, otthagyott gyerekek, összetört életek… Ilyenkor mi csak nézünk, ingatjuk a fejünket és tűrjük, hogy a következőt verjék a fejünkhöz:

Nektek (csak) szerencsétek van egymással

Sokáig elfogadtam ezt. Alázatosan befogtam a számat és hálás voltam a “szerencsémért”. Kicsit úgy éreztem magam ilyenkor, mint egy dúsgazdag a koldusok között, aki nem tud adni a gazdagságából, bármennyire szeretne is.
Egyértelmű, hogy nagyon sok minden van a kapcsolatunkban, ami nem rajtunk múlt. Ezeket mi áldásnak hívjuk és nagyon hálásak vagyunk értük. De egyértelműen vannak olyan dolgok egy párkapcsolatban, amelyek nem a szerencsén múlnak.

Nemrég hallottam a történetet: Egy férfi összeismerkedett egy nővel. Normális férfi egy normálisnak tűnő nővel. Lángolt a szerelem, egy hónap után azonban a nő bejelentette, hogy gyermeket vár. Természetesen nem volt betervezve a dolog, a nő kiügyeskedte a babát, hogy ezzel magához láncolja a férfit. A gyermek megszületett, majd amikor egy éves volt, a nő lelépett egy másik férfival, a gyermeket az apjára hagyta, lemondva még a láthatásról is. A férfi most hülyére dolgozza magát, hogy eltartsa a gyermekét, akit a férfi édesanyja nevel.

Ki tehet róla? Honnan lehetett volna előre látni? Hiszen nagyon nehéz leszűrni egy hónap alatt, hogy valaki nem teljesen okés. Pláne a nagy szerelmi lángolásban az ember nem is feltételezi, hogy a Kedves nemsoká csúnyán átveri és romba dönti minden tervét. Ki az, aki így megy neki egy kapcsolatnak? Erre mondják azt, hogy szívás. Örüljél, hogy nem veled történt meg.
Rendben van, akkor csak annyit szeretnék kérdezni, hogy mire van az udvarlási idő? Mire van az ismerkedés? Ja, hogy ez ismeretlen fogalom? Ki mondta, hogy feküdj össze olyannal, akit nem ismersz? Mit gondolsz, bekövetkezett volna a fenti eset, ha az érintettek minimális önmérsékletet gyakorolva nem mennek bele testi kapcsolatba, amíg nem ismerik egymást legalább annyira, hogy kibukjon, a nő nem normális?
Elszakadva a fenti esettől, természetesen előfordul, hogy minden “elővigyázatosság ellenére” is csúnya visszaélés történik, de könyörgöm, néhány rém egyszerű “szabály” betartásával annyi-annyi élet menekülne meg az összeroppanástól!
Mik ezek a szabályok? Szerintem mindenki tudja őket, csak éppen alig veszik figyelembe. Triviális dolgok. Itt van a három legegyszerűbb és legalapvetőbb példa:
1. Mielőtt közel engedsz valakit magadhoz, előbb ismerkedsz. És az ismerkedés nem azzal kezdődik, hogy megtudod, jól csókol-e. Megismered a gondolkodását, a hozzáállását az élethez, részben a múltját is. Úgy gondolom alapvető szabály, hogy nem állok olyasvalaki mellé (mint a barátja/barátnője), akivel alapvető dolgokban nem egyezem. Ezzel kompromittálnám magam. Az ismerkedés időbe kerül. És nem pár órába, hanem adott esetben hetekbe, vagy még többe. Régen ezt még úgy mondták, hogy udvarol a férfi a nőnek, de ma már ez egy ismeretlen, archaikus fogalom. Sajnos.

2. Nem engedsz valakit közelebb a testedhez, mint a lelkedhez. És nem csak amiatt, mert adott esetben gyermeked születhet valakitől, akitől nem biztos, hogy szeretnél, hanem mert ebből hosszútávon csak hátrányod származhat. A léleknek nagyon finoman hangolt működése van, amit ha megsértesz, valahol vissza fog ütni. Miért gondolod, hogy egy olyan intenzív élmény, mint a szex nincs hatással a lelkedre? Ez a legnagyobb hülyeség, ami az utóbbi időben mélyen beült az emberek gondolkodásába. Szerintem senki nem állítja, hogy a bungee jumping szimplán testi élmény és nincs hatással az ember egész lényére. Akkor hogy a fenébe ne lenne hatással az egész lényedre az, ha valakit annyira közel engedsz magadhoz, mint szex közben? A szex sokszor egy lelki bungee jumping. Beleugrok a másik bizalmába és kiszolgáltatom magam neki. Lehet, hogy most azt gondolod, maradi és prűd vagyok, hát szíved joga. De ha egyszer majd érzed, hogy gond van és nem tudod mi az, vedd ezt is számításba, mert lehet, hogy igazam van.

3. Nem osztod meg az életed olyannal, akivel nem biztos, hogy hosszútávon együtt szeretnél maradni. Ez a “szabály” a leglogikusabb mind közül, talán még a legszabadosabb gondolkodásúak is elfogadják. Egyszerű, mint az egyszeregy: nem költözök olyanhoz, aki mellett nem vagyok elkötelezett, mert ez rengeteg bonyodalommal járhat. Ha bármi gáz van, költözködni kell, új lakás kell, közös cuccok kérdése, közös költségek kérdése, viták, félreértések, huza-vona. Nem hiszem, hogy bárki vágyik erre, és mégis mennyien járnak így… Nyilvánvaló, hogy senki nem úgy költözik oda a kedveséhez, hogy “jaj mi lesz, ha szakítunk”, de a nagy szerelemben is lehet legalább picikét reálisnak lenni.
Ez három olyan egyszerű “szabály”, ami nem a szerencsén múlik, és ha mindenki betartaná őket (plusz még az eszét is használná mellé), állítom, hogy kevesebb kihasznált, átvert, összetört fiatal élet lenne. Lehet szabadnak lenni, lehet azt gondolni, hogy “én ezt is megtehetem”, de nem érdemes. Körülbelül olyan mutatvány, mint amikor valaki autóval átugratja a szalagkorlátot, mert szabad rá. Pál apostol írja a 1 Korintus 10,23-ban: “Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem minden épít.” Akkor leszel igazán szabad, ha felismered, hogy mi az, ami használ és azt teszed. A madár is azért tud repülni, mert kötik őt a fizika törvényei. Ha bármelyik fizikai törvényszerűséget kivennénk a rendszerből, a madár nem tudna szabadon repülni. Az ember szabadsága is olyan, mint a madár repülése. Ha megpróbálod kiiktatni a törvényszerűségeket, azok súlyosabb korlátként térnek vissza, mint előtte voltak.
Összefoglalva, el lehet intézni egy jól működő kapcsolatot annyival, hogy “csak szerencséjük volt”. Meglehetősen kényelmes megoldás. Az életed nagy döntései viszont 100%-ig rajtad múlnak és nem a szerencsén. Légy eszednél, és vedd kezedbe az irányítást. Ami pedig tényleg nem rajtad múlik, hanem “csak” áldás, azt hálásan fogadd el.

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.