Intimitás és a Virtuális Valóság

beautiful-girl-with-macbook-pro-in-a-bed-picjumbo-com

Az a téma, amibe most belekezdek, elég nehéz. Megmondom őszintén, nem is akartam írni róla, de elszakadt a cérnám. Mielőtt azonban nekiugranék, figyelmeztetnem kell a Kedves Olvasókat, hogy 18+ kategóriába tartozó cikk következik (bár igazság szerint a téma nagyon is érinti a 18 éven aluliakat).  A pornóról lesz szó.
Egy másik figyelmeztetés: őszinte leszek, és talán nyíltabb is, mint szoktam. Nagyon remélem, hogy senki számára nem lépem át a jó ízlés határait. De ezt most már tényleg le kellett írnom.

Még egy fél éve láttam egy videóblog egyik adását, amiben a blogoló arról értekezett, milyen is lesz majd, ha a VR világába betör a pornó. Ma láttam egy videóblog egyik adását, amiben bemutatták, hogy milyen az.

De először is: Mi az a VR?

A VR az angol “Virtual Reality”, azaz Virtuális Valóság szó (kicsit paradox, nem?) rövidítése. Egy olyan technológiáról van szó, ami virtuális képeket úgy közvetít az agy felé, hogy a látvány a lehető legvalódibbnak hat. Az eszköz egy virtuális sisak, amit az ember a fejére vesz, két kis lencse van benne, ami a képet térhatásúvá teszi. Teljesen lezárja a szemet, semmit nem lehet látni a külvilágból, csak azt, ami a lencséken történik. Ehhez már magát a képet (film, számítógépes játék, stb.) is úgy csinálják meg, hogy jó legyen, pl. tudnak már 360 fokban felvett filmet készíteni, így ha az ember forgatja a fejét a sisakban, a kép is fordul, gyakorlatilag körbe tud nézni a filmben. A szerkentyű tökéletesen átveri az agyat és gyakorlatilag olyan, mintha benne lennél a virtuális térben. Úgy tudom, főleg számítógépes játékoknál használatos, de vannak különböző szimulátorok is (hullámvasút, autóvezetés, stb.)

Itt helyesbítenem kell a fenti mondatomat, ugyanis a videóblog a tökéletes VR-ról gondolkodott, amit állítása szerint Raymond Kurzeweil, a Google mesterséges intelligencia részlegének vezetője 20 év múlvára megvalósultnak feltételez. A tökéletes VR abban különbözik a jelenleg már létező technológiától, hogy nem csak a látvány teljesen valószerű, hanem minden más is, tehát a tapintás, szag, hang, stb. Ezeket apró nanorobotokkal lehetne elérni, amelyek a testünkben megfelelő jelek leadásával a megfelelő érzetet keltik. Őszintén remélem, hogy ez soha nem fog megvalósulni.
Az említett videó egyébként nem a VR miatt keltette fel a figyelmemet és bosszankodásomat, hanem amiatt, amivel összekötötte.
Természetesen mindannyian el tudjuk képzelni, vajon milyen lehet a tökéletes VR világában egy pornófilm. De ha valakinek ez nehezére esik, nézze meg a videót itt, amiben a blogger kifejti, hogy ő hogyan képzeli el.
Egyébként maga a gondolat még nem ütött volna szöget a fejemben, viszont a srác a videó egy pontjában ezt találta mondani:
“Simán el tudom képzelni, hogy a jövőben majd így dobják fel a kapcsolatukat az idősebb házaspárok, hogy elmennek egy virtuális világba, hogy Brad Pittként és Jennifer Anistonként egy ilyen extrém környezetben kiéljék magukat.”
Pont.
Nem ő az egyetlen, aki ezt így gondolja egyébként. Teljesen általános vélekedés, hogy egy jó ideje házas vagy egyéb keretek között együtt élő pár szexuális kapcsolatának megélénkítésére, felpezsdítésére a pornó egy teljesen bevált alternatíva.
Itt szeretnék szabadkozni egy picit. Nem vagyok több éve házas. Nem tudom, hogy milyen az, amikor tartósan “leül a hangulat” és fel kéne pezsdíteni. De azt biztosan tudom és határozottan kijelentem, hogy a pornó erre nem alkalmas. Mindjárt kifejtem, hogy miért nem.
Valamikor olvastam egy cikket. A szexuális kreativitásról szólt. Ez egy olyan téma, ami érdekel, a szex is érdekel, a kreativitás is, a kettő együtt még jobb :). A cikkíró ajánlott néhány “stratégiát” nőknek, hogy mit tegyenek az ellen, hogy a párjuk számára unalmassá váljanak és elkezdjen más nők után vágyni. Az egyik tanács így hangzott (nem szó szerint):
Ha meg akarod akadályozni, hogy a párod másik nőre vágyjon, légy te az a másik nő! Mit jelent ez? Alakítsd kicsit át magad. Vegyél fel parókát, esetleg színes kontaktlencsét, sminkeld magad úgy, ahogy nem szoktad, öltözz fel úgy, ahogy nem szoktál, egy szó, mint száz, legyél valaki más! Egy éjszakára. Aztán ha beválik, többször előveheted a másik énedet.
Elsőre azt mondtam erre, hogy tök jó ötlet. Kreatív. El is raktároztam magamban, hogy alkalomadtán kipróbálom. Aztán átgondoltam a dolgot.
Elképzeltem, hogy átváltoztatom magam, lefotózkodom és a képet elküldöm a férjemnek, úgy, mintha valaki más volnék és randira hívnám. Persze ő tudni fogja, hogy én vagyok és biztosan belemegy a játékba. Megbeszélünk egy találkát és randizunk, mint idegenek. Aztán “hazavisz” és a többit már ki lehet találni. Ő majd biztosan teljesen fel lesz tüzelve az újdonság élményétől, meg én is. De gondoljunk csak bele… Gyakorlatilag eljátsszuk azt, hogy a férjem megcsal? Hogy valaki mással randizik? Persze nem csal meg, mert én vagyok a másik külső alatt, mögött, fölött, mittudomén, de azért értitek, amit mondok, nem? Asszisztáljak ahhoz, hogy a férjem valaki mást képzel az én testembe és valaki másról ábrándozzon? Melyik nő az, aki ezt nem érzi megalázónak (és őszinte)? Egy csomó kérdést felvet. Mi van, ha jobban tetszik neki az a nő, akinek a szerepébe bújtam, mint én? Mi van, ha már csak azzal tudom majd feltüzelni, aki nem én vagyok? Meg egyáltalán, hová vezet az, hogy eljátszuk a félrelépést? A következő nem az lesz, hogy tényleg megteszi? Ki az, aki komolyan gondolja, hogy ez jót tehet egy házasságnak?

Hasonló a helyzet a pornóval.

Egyes férfiak kiakadnak azon, ha a barátnőjük/feleségük sérelmezi, hogy pornót néznek. A filmek erre még jobban ráerősítenek, az utóbbi időben legalább három olyan filmet láttam, ahol nevetségessé tették az olyan nőt, aki elvárta a párjától, hogy ne nézzen pornót. Az én elképzelésem szerint abban a kapcsolatban, ahol mégis “megengedett”, ott mindkét fél pornóhasználó, vagy nem is igazán szeretik egymást, különben el sem tudom képzelni, hogy egy nő ne érezné magát megalázva attól, hogy a szerelme más nők testének látványától jön lázba. Rendszeresen. Csak én vagyok olyan prűd, hogy ha a férjem rendszeresen pornót nézne azt gondolnám, hogy én nem vagyok elég neki? Kötve hiszem. És ez nincsen másképp akkor sem, ha mindketten nézzük. Nem ismerem pontosan a pornó lélektanát, de tudva azt, hogy a nők és férfiak szexuális működése nagyon különböző, következtetek arra, hogy a pornóhoz való hozzáállásuk is más. A férfit a látvány csigázza föl, a nőt a tudat, hogy mi történik éppen. A férfiaknak szánt pornó mozgalmas és látványos, a nőknek szánt pornó intimebb, meghittebb, érzelmesebb képet próbál mutatni. Nem véletlen, hogy a férfiak erre jellemzően azt mondják, hogy unalmas. (Ebből kifolyólag azt is nehezen tudom elképzelni, hogy egy pár egyáltalán találhat olyan filmet, amit mindketten szívesen néznek. De nyilván azért nem, mert nem próbáltam.)
Egyszerűen csak gondoljunk bele. Adott egy pár. Már régóta együtt vannak. Nem olyan lángoló a tűz közöttük. Lehet, hogy pár gyermek születésén is túl vannak, de lehet, hogy nem. Amíg a feleség azt érzi a férjén, hogy a férfi kívánja őt és van köztük pezsgés, addig nem lesz számára kérdés (vagy jóval kevesebbszer lesz kérdés), hogy a férfi vonzónak tartja. De ha a pezsgés alábbhagy és a férfi kedve is alábbhagy (mert törvényszerűen alábbhagy), akkor biztosan felmerül a feleségben (és talán a férjben is) a kérdés, hogy “Vajon vonzónak tart még? Már nem vagyok húszéves, kicsit fel is szedtem, ráncaim is vannak, popsim, a melleim sem olyan feszesek már, mint régen. Így is tetszem neki? Így is kíván engem?”
Na és akkor szerintetek, ha ilyen gondolatokkal leülnek egy pornófilm elé, ahol tökéletes feszességű és méretű testrészekkel megáldott (vagy megszerkesztett) nők és férfiak vannak lehetetlen pozitúrákban, akkor majd hirtelen elszáll a nő (és akár a férfi) önbizalomhiánya és felszabadultan adja át magát az együttlét élvezetének? Nem! Persze hogy nem! Mert nem így működünk! És ha ez rendszeresen megtörténik, akkor nem kerülnek közelebb egymáshoz a házasfelek, hanem pont hogy távolabb! Lehet, hogy ideig-óráig kielégítő megoldásnak tűnik, de nem tudom elképzelni, hogy ettől helyreállna az egészséges intimitás. Azt pedig ne mondja nekem senki, hogy ő agyban felül tud emelkedni mindezeken és úgy működik, mert egyszerűen nem hiszem el neki. A pornó silány dolog és a szexet is lesilányítja. Senki nem akar silány szexet. Még akkor sem, ha megmagyarázza magának a dolgot.
Ebben a videóban, amiben bemutatják, hogyan működik a pornó nézés a VR sisakkal, a fickó ezt mondja (bocsánat, de szó szerint idézem): “Ez van a legközelebb az összes nem-igazi élmény közül a valódi dugáshoz (…) Tényleg valószerű. Nem annyira, mint a valóság, de a valóságot követően ez a legvalószerűbb (…) Ennél közelebb már csak akkor lehetnél a szexhez, hogyha szexelnél”.
Pont.
Ha valakinek nincs lehetősége nemi életet élni, még azt mondom, hogy oké. (Akkor sem mondom azt, de most nem ez van fókuszban.) De ha az illető házas és ebből kifolyólag megvan a lehetősége, hogy az intim együttlét bombasztikus legyen, ráadásul olyasvalakivel, akit szeret és akit a lehető legközelebb engedett és enged magához, akkor miért akarná egy silány nem-igazi élménnyel tönkrevágni az egészet? Vagy egyszerűen nem tudunk róla, hogy van más lehetőség…?
És még egy kis kitérő egy kérdéses dologra.

Nagyon népszerű manapság az a felfogás, hogy ami mindkét félnek belefér, az teljesen rendben van. Amennyiben egyik fél sem titkolózik, minden nyílt és őszinte, és erre mindketten igent mondanak, akkor az a dolog egészséges és építő. Ezt teljesen “alap” dolgoktól elkezdve (pl. pózok, helyszínek) egészen extrém esetekig (pl. nyitott kapcsolat, swingerezés, stb.) alkalmazhatónak gondolják. Ha az érintett felek beleegyeznek, akkor okés a dolog. Mint egy szerződés. Le kell fektetni a játékszabályokat és ha azt mindketten betartják, akkor minden rendben.
Egyetlen dolgot nem vesz figyelembe, aki ezt állítja: az emberi természet szabályait. “Volt szerencsém” látni néhány ilyet egészen közelről, hozzám közel álló személyek életében. És elmondhatom, hogy nem működött egyiküknél sem hosszútávon. Mert egyszerűen nem úgy vagyunk összerakva, hogy hosszútávon elviseljük pl. azt, hogy az, akit szeretünk időnként mással megy ágyba és erről be is számol. A szerelem kizárólagos, ezt tessék felfogni. Ez nem vélemény. Ez Egy Büdös Nagy Tény. Vannak olyan dolgok, amelyek tényleg a megbeszélés kategóriájába tartoznak, de van, ami akkor sem lesz egészséges, ha abban az érintettek megegyeztek.
Ha jól tudom, Schiller német romantikus költőtől és filozófustól ered a gondolat – ami én személy szerint teljes mértékben igaznak fogadtam el – hogy a szabadság nem az, amikor bármit megtehetsz, hanem az, ha a szükségszerűségéket figyelembe véve, azokat a céljaid elérésére használod föl. Az emberi lélek működése ilyen “szükségszerűség”. Ha eltaposod, akkor visszaüt és sokkal keményebben fog korlátozni, mint ha megpróbálod a szabályok szelét a vitorládba fogni.
Azzal lehet vitatkozni, hogy konkrétan mik ezek a szükségszerűségek, szabályok, de én személy szerint nem kísérleteznék.

Ha valakit érdekel a szexuális kreativitás egészséges és/vagy keresztyén megközelítése (én hiszem, hogy ez a kettő ugyanaz:)), annak ajánlani tudom Mark Gungor előadásait  (itt megtekinthető youtubon), vagy Kevin Leman: Szexre hangolva c. könyvét (Harmat Kiadó, itt megrendelhető). Erről a könyvről terveztem egy külön bejegyzést is írni, mert nekem nagyon jó élmény olvasni. Ha érdekel a módja, hogyan lehet igazán szabadon megélni a házastársi szexualitást, akkor ez a könyv neked való. Szókimondó, keresetlen, őszinte és hiteles. És szabad. Ezt szeretem benne a legjobban.

No, hát dióhéjban összeszedtem a hirtelen feltört gondolataimat. Mélyebben is bele lehetne menni, én most ennyire mentem bele. Talán lesz még a témáról.

 

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.