A férjem nem álmaim férfija – és ez így jó

snow-white-933491_960_720

Egy ismerős evangélikus lelkész az egyik prédikációjában megkérte a hallgatóságát: Tegye fel a kezét, aki már megtalálta álmai párját. Sokan feltették a kezüket. Ekkor azt mondta, hogy most hagyja fönt az a kezét, aki őszinte. Néhányan letették, de többeknek még mindig fenn volt a keze. Ezután elmondta, hogy sokáig meg volt róla győződve, hogy a felesége álmai nője, mára azonban már tudja, hogy nem az, álmai nője ugyanis egyszerűen nem létezik

A férjemmel való kapcsolatom egy szakaszában döntenem kellett: álmaim férfijához ragaszkodom, vagy ahhoz a férfihoz, akit szeretek. Nem volt egyszerű. Ezért amikor meghallottam ezt a fönti esetet, úgy döntöttem írok erről.

Várj, várj, várj… Miről van szó?

Tétel: Álmaim férfija/nője nem létező személy.

Bizonyítás: 
1. tény: Abból indulunk ki, hogy az álmaim férfija/nője tökéletes. Különben nem lenne álmaim férfija/nője.
2. tény: Tökéletes ember nem létezik, erre a legszebb példa én magam vagyok.
Következtetés: Álmaim férfija/nője nem létező személy.

Ezt az állítást talán könnyebb úgy belátni, ha azt mondom: nincs olyan személy, aki a szükségleteimet 100%-ig be tudná tölteni. (Ahogy egyébként én sem tudom senkinek a szükségleteit 100%-ig betölteni, akármennyire is szeretném.)

Az a személy, akit elképzelünk magunknak ideálként, nagyon sok összetevőből áll. Először is benne vannak a mintáink. Mondják, hogy a férfiak az édesanyjukhoz, a nők az édesapjukhoz hasonló párt keresnek. Az, hogy mit láttunk a környezetünkben biztos, hogy befolyásolja, hogy milyen párt képzelünk el magunk mellé.
Másrészt benne van az ízlésünk. Valami megmagyarázhatatlan dolog, miért szereti egyik ember a teltet, a másik a vékonyat, egyik a szőkét, másik a barnát.
Benne vannak a minket ért hatások. Korábbi szerelmek, filmélmények, könyvélmények, a szomszéd srác, aki mindig átjött játszani, a felnőtt férfi, aki akkor is kezet csókolt nekem, amikor még csak 12 éves voltam, stb.
Vannak benne mércék. Intelligencia-mérce, lovagiasság-mérce, igényesség-mérce, tisztelet-mérce, ezeket az illetőnek meg kell ütni, hogy átjusson a szűrőn.
És az egész le van öntve egy rakás álom-porral. Ezt az álom-port olyasmik alkotják, mint boldogság, harmónia, romantika, szenvedély, sírig tartó lángoló szerelem, egyszóval minden olyan érzés, amit álmaink férfijához/nőjéhez hozzákapcsolunk.

És akkor nézzük, hogy néz ez ki a gyakorlatban.

Van egy lány, legyen a neve Ingrid. Ingrid találkozik egy férfival. Megnézi, “végigszkenneli” a látó és egyéb érzékelő szerveivel (de csak távolról) és agyban gyakorlatilag hozzáméri álmai férfijához. Az agya kihoz egy arányszámot, legyen a neve relatív álompasi tartalom, röviden RÁT, amelynek értéke:

RÁT= (a jelölt tulajdonságai/az álompasi tulajdonságai) x 100

A százalék alapján Ingrid agya eldönti, hogy kíván-e vele foglalkozni avagy sem. Ezt a barátnőinek csak úgy mondja, hogy “bejön” vagy “nem jön be”. Tegyük fel, hogy ebben az esetben Ingridnek bejött az illető, ami azt jelenti, hogy a százalék elég magas volt, a kapcsolat kialakul. (Jelen esetben az egyszerűség kedvéért a másik fél szempontjából a relatív álomnő tartalom értékével nem foglalkozunk). Az első szkennelés alapján azonban nem lehet minden tényezőt ellenőrizni (már csak azért sem, mert sok mindenről nem is tudjuk, hogy álmaink férfijának/nőjének része), ezért a további különbözőségek úgy buknak ki, ahogy Ingrid és Kedvese egyre jobban megismerik egymást. Egy pont után Ingrid választás elé kerül: el bírja viselni az egyre csökkenő RÁT értéket, vagy nem. Ha nem, akkor nincs mit tenni, meg kell szakítani a kapcsolatot.
Előfordulhat az is, hogy a jelölt RÁT értéke továbbra is kellően magas marad, egyedül csak az álompor hibádzik. Mert hiába a jó jelölt, néha előfordul, hogy nincs harmónia, a boldogság is csak nyomokban, a romantika kampányszerű és általában nem akkor jön, amikor Ingrid igényelné, a szenvedély olyasmi, amit csak a filmekben csinálnak jól, a nagy szerelmi lángolás pedig nemhogy a sírig nem tart, hanem még pár évnél se bírja tovább. Sajnos előfordulhat, hogy ha Ingrid agya nem választja szét egymástól az álomport és az álompasi tulajdonságait, akkor a RÁT ismét rohamosan csökkenni fog. Miért? Mert a másik személyében nincsen automatikusan kódolva a boldogság, harmónia, romantika, szenvedély és szerelem, ellenben az álomférfiban benne van, így egyenlőtlen lesz az összehasonlítás.

És van még egy nagyon-nagyon fontos dolog. Ingrid álmainak férfijából hiányzik egy nagyon fontos összetevő. Az összeillőség-tényező. Amikor megalkotjuk álmaink férfiját/nőjét, egyáltalán nem mérlegeljük, hogy az elképzelt alak összeillik-e velünk. Az összeillőség egy része biztosítva van az ízlés által, de nem minden. Személyes példám: én elég nehezen tűröm, ha valaki megmondja, hogy mit csináljak. Szeretem, ha a dolgok az én elképzelésem alapján mennek és sokszor határozott vagyok abban, hogy mit akarok. Ugyanakkor ugyanezt elvártam volna álmaim férfijától is. Jó időbe telt, mire rájöttem, hogy ez a kettő nem passzol össze, egy olyan férfival, aki tűzön-vízen átviszi a saját akaratát állandóan ütköznöm kellett volna és egymás agyára mentünk volna. Én sokkal inkább összeillek az olyan férfival (amilyen a férjem), aki a fontos dolgokban határozott, de teret ad számomra annak, hogy bizonyos dolgokat én döntsek el és az én elképzelésem alapján alakuljon.

De miért foglalkozunk egyáltalán ezzel? Visszatérve az elképzelt példánkhoz, Ingrid könnyen beleeshet abba a hibába, hogy túlértékeli álmai férfiját, túlontúl ragaszkodik hozzá és nem fogadja el, hogy annak 100%-ig megfelelő személy nem létezik. Ekkor két dolog történhet:
1. Állandóan elégedetlen, ami oda vezet, hogy végül kilép a kapcsolatból, akkor is, ha egyébként minden fontos dolog stimmelt, és tovább folytatja az értelmetlen kutatást a tökéletes férfi után.
VAGY
2. Állandóan elégedetlen és betölthetetlen elvárásaival megnyomorítja a saját és a kedvese életét is.

Mit kell tennie Ingridnek, hogy a fejében őrzött kép, az álomférfi ne tegye számára lehetetlenné a párválasztást?
1. Rangsorolnia kell az álomférfi tulajdonságait. Van, ami alapvetően fontos, van, ami fontos, van, ami kimaradhat, és van ami már csak a hab a tortán kategória. Ezek után pedig ahhoz kell ragaszkodnia, ami alapvetően fontos és ami fontos. A többi nem számít, az csak bónusz.
2. El kell választania egymástól az “álomport” és az “álomférfit”, a várt érzelmeket és magát a  személyt.
3. Őszintén mérlegelnie kell, hogy álmai férfija egyáltalán összeillik-e vele, mert ha nem, bizonyos tulajdonságait tudatosan módosítania kell, ami nem feltétlenül könnyű dolog.
4. Végül pedig tisztában kell lennie azzal, hogy attól még, hogy valakit megszeretett, az álomférfi továbbra is létezik az agyában. És ha felbukkan valaki, aki véletlenül be tudná tölteni azt, amit a Kedves nem tud, akkor az álomférfi akcióba lép és jelez. Erre a jelzésre Ingridnek nem szabad hallgatnia, mert az túlságosan torzít. Pillanatnyilag fontossá tesz dolgokat, amelyek nem  fontosak és elnyom dolgokat, amelyek igenis fontosak.
No. Remélem érthető voltam 🙂 Ja, és szerintem ez fordítva, a férfiakra is igaz.

Amikor én ezen annyit rágódtam, végül az nyugtatott meg, hogy beláttam: a férjem nem a legjobb a sok férfi közül, hanem az egyetlen. Jobbat mindenkinél lehet találni, de egyetlenből csak egy van 🙂

Köszönöm, hogy elolvastad! Ha tetszett, oszd meg másokkal is, szólj hozzá, és nézz vissza legközelebb is! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.